A lábaim vittek az én Helyemhez. Oda csak akkor megyek,ha bánt valami,félek vagy hiányoznak Ők.
Az erdő hívogatott engem,várt már rám.A lábaimba néha-néha beleakadt egy-két növénybe vagy a viharban letört faágakba.Végre elértem a tisztást,a célom előtti helyet.Hatalmas és burjánzó volt,rengetegféle virágok nyíltak itt,különböző árnyalatban,formában és színben.Ritka növények élték itt az életüket.Az orromat betöltötte a bódító illatuk,ami tömény volt,de kellemes.Akár egy drogériában a parfüm részlegnél.
Becsuktam a szemem és a halásomra koncentráltam.Lehetett hallani a nemrég esett esőcseppek zenéjét,a madarak csicsergését,a békák brekegését,a tücskök ciripelését és a gyenge szellő susogását,ami keresztülvágatott az egész erdőn.
Hiányoltam ezeket.Már egy hete nem tudtam eljönni,mert az eső közbevágott.Mikor jobban körülnéztem,láttam az én Helyemet.A tisztás közepén láttam az én fámat.
Rohantam felé ahogy csak a lábaim bírta és,hogy ne le tapossam a szebbnél-szebb virágokat.Megöleltem a kiskoromban ültetett tölgyfámat,aminek a törzse vaskos volt és erős.Most nagy,terebélyes és egészséges volt.Mohazöld színűek voltak a levelei,ami zizegtek a szellő erejétől.Elmosolyodtam.Ez a hely volt a második otthonom.Megkerestem a földön a meglazult homokot,és előástam a dobozt.Leültem a fa tövébe az ölemben lévő előásott emlékeimmel.
Egy éve vettem elő utoljára.Egy kicsit lekopott a festék róla és rozsdásodott.Lassan vettem egy mély lélegzetet és kifújtam.A kezem remegett,tudtam milyen titok lapul benne,de a szememmel akartam látni.Nehezen nyílt a teteje,de kinyílt.Az első könnycsepp már legördült az arcomon.
Fájdalom,kín,gyász,lelkiismeret furdalás és az értetlenség ismert leple takart be.
A szívemre ugyanez a lepel hullott rá.Itt hagytak engem...
Mindig felnéztem a szüleimre és a világ legszebb,legokosabb,legkedvesebb,legjobb nővérére.Ő mindig velem volt és vigyázott rám.Ha,rosszat álmodtam,akkor hozzámentem és a biztonságot adó ölelésében hajtottam álomra a fejem.Vagy,ha rossz volt az idő vele vészeltem át.Ő bátor volt nem félt semmitől mint én,segített legyőzni az én félelmeimet.Hiába volt lány,nekem ő a hősöm volt.Nekem nem kellettek mesefigurák,sem képregényhősök,sem képzeletbeli barátok.Nekem ott volt ő.Mindig eltusolta az összes csíntevéseimet,mindig ő kapta a büntetések tömkelegét.Én voltam neki a kis hugicája.
Még mindig hiányoznak nekem,ők voltak a világ legjobb szülei.Tudták mi kell nekem,mi a jó.Mindent tudtak róla,minden kis kívánságaimat.Úgy ismertek mint a tenyerüket.
Volt egy helyük a szívemben ami most fájdalmasan,üresen állt.Mégis ott vannak,de mégsem.
Amióta meghaltak azóta az ágyukban alszom,hátha egy rossz álom.Vagy csak egy vicc,de nem.Nem jöttek el.
A szemem előtt látom a balesetet,Nevettünk,ment a rádió és KRESZ szerint ment apa az autópályán.Egy részeges vezető átjött a mi oldalunkra és belénk ütközött.Hirtelen eszméletlen állapotba kerültem.
Néha egy-két percre feleszméltem,és akkor láttam a szétroncsolt testüket.A szemük üvegesen tekintett a semmibe,nem mozdultak,nem beszéltek,nem csináltak semmit.A szívük megszűnt dobogni.Láttam a halálukat,láttam a szemükben az élet utolsó szikráját,ami szemem láttára hűlt ki.
Mikor bevittek a kórházba akkor még eszméletlen állapotban voltam.Belsővérzéssel,pár törött bordával,lábbal és agyrázkódással kerültem be.
Mikor felébredtem a hosszú műtétből,közölték velem a történteket érzelemmentes hangon.Akkor még tartott az agyrázkódásom.
Nem tudom mit beszélt a nő.A szavai csak úgy röpködtek a levegőben.De,mikor visszatért az emlékezetem a történtekkel kapcsolatban,akkor volt a nő minden egyes szavának súlya.
Azt mondták,hogy az ütközéstől apa és anya azonnal életüket vesztették.A nővérem megmentette az életemet.Elém hajolt,ezért megvédte a fejemet a becsapódástól.Ha,nem tette volna,én is velük vesztem volna.Azt mondták,hogy ez egy csoda,örüljek neki.De,minek?????Ha,azok akik szeretek,nincsenek velem???
Jobb volt tudatlanságban lenni,mint tudni a valóságot.Rossz volt nélkülük élni ebben az életben.Inkább haltam volna velük,de legbelül egy hang azt súgta,hogy Ők azt akarnák,hogy éljek és legyek boldog.Értük megtettem ezt.Éltem.De,mégis olyan mintha egy fekete és mély kútban lennék,semmi fénysugár sem lenne benne,de Nina a legjobb barátnőm félig kihúzott.
Még mindig lejátszódik az egész baleset,ha akarom,ha nem.
Átkaroltam a lábam és a mellkasomhoz húztam őket,olyan kicsire húztam magam össze,amilyenre csak tudtam.Még mindig záporoztak belőlem a sós,forró könnyek.
Megint felszakadtak azok a sebek,amelyek félig beforrtak.Olyan volt mintha egy kéz belülről marcangolna.Minden mozdulata után kínt és fájdalmat hagy.
Legjobban a tudat fájt,hogy nem tehettem semmit és az eész az én hibám.
A torkom égett,oda is felkúszott az égető fájdalom.Hirtelen a barátnőm állt előttem,Nina,tekintetéből áradt az együttérzés.Odajött hozzám és szorosan ölelt,mintha megpróbálná azt megállítani,hogy összetörjek,de már késő volt.
-Nem a te hibád.-súgta bele a hajamba.Mindig ezt mondta,de tudtam,hogy nem igaz.Ha,nem mentem volna el a mamához,akkor nem jöttek volna értem,nem lettünk volna az autópályán,nem történt volna baleset és akkor itt lennének velem.Az én hibám.
Szorosan húztam magamhoz a barátnőm testét.Örültem,hogy itt van nekem.Nekem ő a családom.
-Köszönöm,hogy vagy nekem.-mondtam rekedt hangon,már nem sírtam,de berekedtem.
-Gyere,van egy meglepetésem.-mondta nekem és segített felállni a homokból.A doboz tartalma a kezemben volt és szorosan fogtam.Nem bírtam elengedni az emlékeimet,a múltat.Még mindig szorongattam a képeket a kezemben mikor beültünk az autóba.
Mikor a nappaliba voltunk,leültem és egy borítékot adott oda a barátnőm.Kinyitottam és két darab repülőjegy volt benne holnapi 14:00h indulással Londonba.
bujkált.Miért???Londonban??
Biztos látta a nagy kérdőjelet a szememben mert megfogta a kezem.
-A nyárra.Gondoltam jót tenne egy kis kikapcsolódás és Adammal is találkozhatnánk végre.-mondta és pár perc gondolkodás után válaszoltam.Még a tragikus baleset előtt ismertem meg Adamot.Nagyon jóban vagyunk,neten tartjuk a kapcsolatot.
-Csak miattad és jó lenne látni már Adamot.-mondtam ő meg rám ugrott.Hirtelen megnyalta az arcomat Nina.
-PFUJJJJJJ!!!!-nevettem és letörültem a nyálat az arcomról.Erre a válaszom neki egy párna volt az arcába.Ő meg visszadobta,és ebből egy eget rengető párnacsata lett.
Végül a sok toll kíséretében a földön landoltunk.Imádtam a hülyeségeit,mert néhány percre el tudtam felejteni a valóságot.Csak pár percre,de sokat jelentett,de nem tudtam megszakadni tőlük.
Estefelé bepakoltunk,én csak négy bőröndöt vittem,Nina meg csak hármat.
Sokáig pakoltunk.Még elraktam a gitáromat is.Mikor este fél 12-kor végeztünk a pakolással,pörögtünk.Leültünk a TV elé.A lábunk össze volt gabalyodva mikor elnyomott az álom minket.
Szerencsére be volt állítva az ébresztő,és már reggel 7:00-kor ébresztett.15 perc volt mire fel tudtam kelteni a barátnőmet,de ő egy párnával válaszolt a fejemre.
-Épp az igazak álmát aludtam.-durcizott nekem.
-Én meg épp felkeltettem a barátnőmet gyengéden és mit kapok??Párnát a fejemre.
-Bocsi.-jelentette ki és rákapaszkodott a lábamra.Nem bírtam lerázni a lábamról.A végén húztam magam után.
-Engedd el a lábam!!!-megálltam és mérgesen néztem rá.
-Akkor bocsájtsd meg amit tettem.-mondta kutyaszemekkel nekem,aminek soha nem tudtam ellenállni.
-Jó csak hagyd a kutyaszemeket.-mondtam és már leszállt a lábamról.
-Irány a konyha!!!-futott a konyhába és mikor beértem már félig a hűtőben volt.
-Mit csináljunk???-kérdeztem tőle.
-Nuttelás gofri!!!!-ezzel már a tészta alapnak a hozzávalóit kivette.
Én meg a szekrényben kerestem a további hozzávalókat.1 óra múlva már készen volt az íncsiklandó reggeli.
Bepakoltunk tegnap ezért leültünk a TV elé.Nina szörfözött a csatornákon,mikor hirtelen meglátta a kedvenc bandáját,az One Directiont.Én rögtön fölmentem a szobámba.Nem volt kedvem úgy nézni egy riportot,miközben a barátnőm sikít.
Nem annyira szeretem őket,de a zenéjük azért elég jó.Néha meghallgatom őket,de nem szoktam síkitani értük.Nem vagyok halálosan oda értük.Nem úgy mint a jó barátnőm,Nina.Elővettem az fényképalbumomat és beletettem a Helyemről való képeket,mert mindenféleképpen elviszem őket Londonba.Legalább képekről velem vannak,elméletben itt,de gyakorlatilag nincsenek itt.
Hirtelen Nina rontott be a szobámba és ráugrott az ágyamra.
-Miért vagy úgy oda????-olyan volt mintha kemény 5 perc jött volna rá,de amúgy ez nála örök.
-Képzeld van két jegyem egy One Directionos koncertre,amire szépen megkérem a legjobb barátnőmet,hogy jöjjön el velem,mert Londonban lesz amúgy is.-mondta miközben leült törökülésbe,miközben izgatottan mesélt.
-NEEEEEEEEEEE!!!-tettet félelemmel néztem rá a párnák mögül.
-DEEEEEEEEEEEE!!!!-ő meg felmutatta a mutató ujját szigorúan.
-De utána semmi ilyen koncert,tudod,hogy nem bírom a tömeget.Na meg a sikítozó lányok tömegét.-mondtam mire ő rám ugrott,aztán sprintben távozott a szobámból.
-Nehogy összepakolj magad után,letörik a körmöd...-mondtam magamnak már.Kerestem egy jó ruhát.Ennél döntöttem.
Laza balerina kontyba fogtam a hajam,világos rózsaszín rúzzsal kentem be a számat,kihúztam a szememet macskásan,és szempillaspirál.Meg is voltam az utazáshoz.
13:00-ra már a taxiba pakoltunk.10 percen belül már a repülőtéren.Már alig bírtam magammal,kicsit sokáig tartott a sorban állás.Aztán mikor felértünk szerencsére Nina jegye mellém szólt,de mellé egy idős bácsi került.
Félúton a az idős bácsi elaludt és rádőlt Nina vállára.Nagyon vicces volt.Nem tudta felébreszteni a bácsit az álmából.Csak az út végén sikerült álmából felébreszteni.A csomagjainkkal szálltunk be a taxiba.Nagyon vártuk.Mikor megérkeztünk a közös házunkra amit megvettünk,nagyon örültem.A élőben még jobban nézett ki,mint képekről.
Még neten akadtunk rá amikor Nina odaköltözött hozzám pár hónapja.Azt mondta,hogy még ebben az évben el akar jönni Londonba,ezért megvettük,mert ha Ninán múlik,akkor már itt élnénk.De rajtam is múlt.De,nem akartam megbántani a barátnőmet,ezért megvettük közösen és nem bántam meg.Messze a fájdalom emlékétől,mesze mindentől.Most egy olyan városban vagyok ahol nem ismernek.Nekem ennél több nem is kellett most....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése